Ex libris - egy kis kultúrtörténet
"A modern iparművészet legdemokratikusabb, legérdekesebb, a sokszorosÃtó művészetnek a nyugati államokban a középosztálybeli könyvbarátok, műpártolók és gyűjtÅ‘k között legelterjedtebb ága." - Ãgy Ãrt az ex librisrÅ‘l Soó RezsÅ‘ világhÃrű biológiaprofesszor, a magyarországi ex libris-művészet és - gyűjtés egyik legelsÅ‘ méltatója és művelÅ‘je.
"Az ex libris készÃtésének Ãratlan szabálya, hogy az ábrázolásnak utalnia kell a tulajdonos személyére, érdeklÅ‘dési körére, vagy arra az eseményre, melyre készült."
Gyakorlatilag a könyvek létrejöttével nevezhetÅ‘ egyidÅ‘snek a könyvtulajdonosoknak az a törekvése, hogy valamiképp megjelöljék a birtokukban levÅ‘ Ãrást, nyomtatványt. Már a legkorábbi idÅ‘kben is volt példa arra, hogy a könyv birtokosa beÃrta, bejegyeztette nevét, monogramját, cÃmerét valamelyik lapra, vagy akár a fedÅ‘lapra. KésÅ‘bb aztán a kézi bejegyzések mellett megjelent a dombornyomás, majd a különféle technikával készült metszetek térhódÃtása következett be. Ezzel egy idÅ‘ben jelent meg az igény a metszetek esztétikai, művészeti szÃnvonalának emelésére is. Egész röviden összefoglalva ez az ex libris kialakulásának folyamata.
A legrégibb tulajdonjegyként azt a fajansz táblácskát szokták emlegetni, amelyiket Kr.e. 1400-ban, egy papirusztekercsen helyeztek el III. Amenophis könyvtárában. A hagyomány szerint Assur-Ban-Apli hÃres ninivei könyvtárának agyagtábláit is egyfajta tulajdonosjeggyel látták el, Japánban pedig egy Kr.e. 10. századi tulajdonjegyet tartanak nyilván.
A legkorábbi idÅ‘kbÅ‘l is fennmaradt olyan metszet, amelyet mai fogalmaink szerint is ex librisnek nevezhetünk, Albrecht Dürer egy fametszete, melyet 1516-ban készÃtett. Mivel tudjuk, hogy a Dürer-család a békési Ajtós községbÅ‘l származott el Nürnbergbe, elmondhatjuk, hogy hazánknak is köze van az ex libris születéséhez.
Az ex libris igazi térhódÃtása azonban a 19. század végének Nyugat Európájában következett be. Ekkor fÅ‘leg a kÅ‘nyomásos technikával készült ex librisek a legelterjedtebbek, de a század vége felé megjelenik a fotótechnika is, ami jelentÅ‘sen megkönnyÃti a sokszorosÃtást és ezért gyorsan népszerűvé válik.
